2009. augusztus 9., vasárnap

Malevil

Amikor ezt a könyvet olvastam, akkor még nem voltam pánikbeteg, most már lehet, hogy nem merném újra elolvasni. Merlével is úgy voltam, mint Remarque-kal, szinte minden könyvét elolvastam. Már csak azt tudom, hogy akkor nagyon tetszett. Annyira, hogy nem sokkal később újraolvastam.

Malevil

színes francia-német sci-fi, 115 perc, 1981

szereplő(k):

Michel Serrault (Emmanuel Comte)

Jacques Dutronc (Colin)

Jean-Louis Trintignant (Fulbert)

Jacques Villeret (Momo)

Robert Dhéry (Peyssou)

Egy francia falu, Malevil élete az atomkatasztrófa után. A falusiak egy csoportja a helybeli nagybirtokos borpincéjében éli túl a robbanást. Azután meg kell küzdeniük a kóbor városlakókkal, akik a termésükre vetnek szemet, valamint egy másik túlélő csapat diktátorával is. Amikor ezeket a megpróbáltatásokat sikerrel kiállták, helikopterek jelennek meg a falu felett, és a hatóságok kényszerrel elszállítják az összes túlélőt.

Robert Merle 1972-es regényét vették alapul a készítők. Azonban az írónak egyáltalán nem tetszett a vászonra álmodott adaptáció, ezért kérte, hogy nevét meg se említsék a stáblistában, így csak ennyi szerepel a film elején: szabadon a Malevil regény után (Gallimard kiadás).

Rapidshare-mappa:

http://rapidshare.com/users/40N1X2




Könyvajánló:
Robert Merle: Malevil

A cselekmény ideje 1977 tavasza. A helyszín: valahol Dél-Franciaországban egy középkori várkastély mélységesen mély pincéje. A XII-XIII.században épült várkastély jelenlegi ura, Emmanuel Comte barátaival és gazdasszonyával a régi várpincében éppen bort fejt, amikor bekövetkezik a tragédia. A pusztító atombombát a pincébe tartózkodók aránylag szerencsésen megússzák. Az újjászülető élet eseményeit és a pusztító atombomba előzményeit a regény főhőse, Emmanuel beszéli el, eleveníti föl visszaemlékezéseiben. Sugárzóan meleg emberségű robinsonnádnak leszünk tanúi. A kedélyes, emberséges demokratikus közösség életét Merle kitűnő helyzet és jellemfestő erővel jelenít meg. Persze nagy szerepet játszik a szerelem, az élet folytonosságát biztosító szerelem, amelyet egy takaros, helyes fehércselédnek köszönhetnek. Már-már túlságosan meséssé és idillikussá válna a regény, ha nem derülne ki csakhamar, hogy a maleviliakon kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak. És e különböző felfogású, gondolkozású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban gazdag, kalandokban bővelkedő utópiát.




Nincsenek megjegyzések: